Az 1990-es év kétségtelenül legerősebb versenye a IV. Barcza Gedeon emlékverseny volt Debrecenben, amelyen a magyarok végül az utolsó helyekre szorultak. Ezért a Balassagyarmaton, pontosabban a festői Nyírjesben megrendezett torna egyik játszmája került a válogatásba. A „Palóc Ősz” sakkfesztivál főcsoportjának mezőnye több lemondást követően úgy alakult, hogy a hazai sakkozást képviselő Adorján Andrásnak hat szovjet és öt német játékossal kellett felvennie a versenyt. Nagymesterünk mérsékelten kezdett, hat forduló után a versenyben csak a harmadik-hatodik pozíciót tudta elfoglalni. Aztán igencsak belejött a játékba, és az utolsó öt játszmából négy pontot teljesített és az élre ugrott. A „bergerek” számolgatása után kiderült, hogy ő a torna győztese. A vele azonos pontot gyűjtő szovjet mesterek nagymester normával kárpótolhatták magukat. Ceskovszkij, a Szovjetunió volt bajnoka és a kontinensnyi állam döntőin résztvevő Raskovszkij nagymesterek mérsékelten szerepeltek, csupán ötven százalékos eredményt értek el. A fiatal német címaspiránsok nem voltak veszélyesek a négy pluszban megállapított nagymester normára.

Az Magyar Sakkszövetség az előző év végén megtartott közgyűlése lényeges személyi változásokról döntött, s az új vezetés 1990-ben még nem tudta megteremteni a magyar bajnokság megrendezésének feltételeit, ezért elmaradt. A bajnokság helyett az újvidéki sakkolimpiára került a hangsúly, ahol a magyar csapat megismételte szaloniki bravúrját, változat összeállításban (a Polgár-nővérek és Mádl Ildikó) ismét olimpiai bajnok lett.

Győrben rendezték a Magyar nemzetközi nyílt bajnokságot, amelyet óriási fölénnyel, két pont fórral az szovjet-ukrán Oleg Romanyisin nyert meg. A magyar nyílt bajnok újra Vidéki Sándor lett, Petrán Pál kapta az ezüstérmet és Dobos József a bronzérmet.

(A játszma megjelent a Sakkélet 1990. év decemberi számában és az Informátor 50. kötetében.)